We wish you a merry Christmas, we wish you a merry Christmas! ...from Dubai Baby, Dubai!!!

Our first English post

Hi Everybody !

« Dubai Baby, Dubai! » gets international and will be from now and onwards translated in (at least) Hungarian and English!

It will allow us to share our experiences, tricks and other discoveries from this fascinating, exhilarating, eccentric and hectic place surrounded by water… and sand!

Our wish is both to help and entertain our readers… That’s why you will sometimes find useful links and tips and sometimes only funny stories!

Anyway, follow us, love us or hate us because nothing is worst than to be “just fine”!

You have just read “hectic” above and this is probably the best adjective to describe the life in Dubai… We can hardly remember the time when we were going to the mall from 8 to 11 pm or to the supermarket after 10 pm because we had no other possibility! All of this just to apologise in advance if there is not a new article published every day!

That was a short “English” introduction… We will come back to you with a “real thing” very soon!

Cheers Everybody!

Written by Jules

A "LEG"-ek varosa ?!

Kulonos varos ez a Dubai. Az egeszen biztos, hogy minden alapkoveben es felepitett hazaban kulonbozik az osszes tobbi varostol itt a Kozel-Keleten, de minden europai es amerikaitol is. (A tobbi kontinenssel nincsen osszehasonlitasi alapom.)

Leginkabb Disneylandhez lehet hasonlitani, csak kicsit tobben lakjak mint a Mickey csalad…

Egy kicsit mindenkit furdal a kivancsisag, hogy milyen is ez a Dubai, tessek nyugodtan bevallani…

Mindenki csak ugy emlegeti, mint a “leg-ek” varosa: itt nyuvi a vilag legmagasabb oszlopan a zaszlot a szel, itt van a legmagasabb epulete, a legnagyobb bevasarlo kozpont a Dubai Mall, etc., itt mindenki gazdag es szep, itt, ahol valosagga valik a bibliai Paradicsom…

Hasonlo gondolatokkal lep be az ember Disneyland kapujain is, nagy varakozasokkal egy olyan helyrol, ahol megelevenedik a mese, a vilag, amire a bennunk levo kisgyerek mindig is vagyott…

Aztan jon a “pofaraeses”... Kiderul, hogy Mickey es Minnie Mouse csak ket beoltoztetett diakmunkas es valojaban semmi sem az, aminek latszik. Nos, valahogy igy van ez  Dubaiban is…

Ehberert dolgozo munkasok millioi, indiai etel szaga a levegoben, arab csaladokat koveto szolgalok es valahogy minden olyan mu. Persze ezt egy egy hetes nyaralas alkalmaval igencsak nehez lenne eszrevenni. 

A turistanak Dubaiban minden tiszta, biztos lehet benne, hogy soha nem lopnak el tole semmit, mindenki a kivansagat lesi (leven, hogy feher ember, vagyis biztosan sok penze van) megcsodalhat olyan kulonleges epitmenyeket mint a Burj Khalifa (a vilag legmagasabb epulete) vagy a Burj Al Arab (a vitorla alakul hotel), egesz telen vidaman suttetheti a hasat, furikazhat a sivatagban es valoban iszonyatosan sok penzt kolthet el…

A turistanak is igaza van. Egy hetig.

Ket honap telt el, hogy Dubaiba erkeztunk es valahogy igy latjuk most a “leg”-ek varosat.

Egyszer Abu Dhabibol is elfogy az olaj...

Csador, burka, abaja – öltözködés arab módra, Réka alapján

Még véletlenül sem szeretnék más tollával ékeskedni, főleg, hogy úgy gondolom a következő bejegyzés fantasztikus, ezért szeretném megosztani minden kedves olvasóval az általam ismert legjobb séf: Réka barátnőm szintén Dubairól és Dubaiból szóló blogját.

A bejegyzés 99%-ban az ő műve, azonban úgy éreztem, hogy magam se fogalmazhattam volna meg jobban, így hát nyilvánosság elé tárom az én blogomban is az ő írását.

Köszönöm Rékának, hogy ilyen szépen ír (és még sok mást is), olvassátok figyelemmel...

"Az elmúlt években az egész világon megosztotta az embereket az a néhány európai országban beterjesztett törvényjavaslat, miszerint betiltják a burka és a nikáb viselését nyilvános helyeken. Belgium volt az első ország, ahol megszavazták ezt a törvényjavaslatot, most pedig Franciaország is követte a példát – náluk várhatóan 2011 tavaszától lép életbe a törvény. Az Államtanács véleménye szerint csak bizonyos nyilvános helyeken tiltható be a teljes testet elfedő öltözet, ami tulajdonképpen azért nem fogadható el az európai álláspont szerint, mert nem teszi lehetővé egy személy azonosítását. Ugyanakkor hol vannak a szabadságjogok? Olyat már hallottunk, hogy valakit azért büntetnek, mert hiányos az öltözete, de ebben az esetben épp az ellenkezője számítana bűncselekménynek. Persze volt már kirívóbb eset, mikor 1936-ban Iránban Reza Pahlavi sah betiltotta a csador viselését arra hivatkozva, hogy ez nem fér össze az ország modernizálásával. Ennek következtében az utcán csadort viselő nőkről akár erőszakkal is eltávolították a tiltott ruhadarabot. Aztán 1980-ban az Iszlám Köztársaság kormánya ismét kötelezővé tette a csador viselését, így újra kötelezték a nőket, hogy elfedjék magukat nyilvánosság előtt – ez a változás épp olyan generációkat érintett, amelyek már az új szellemben nőttek fel. Az utóbbi időben Szíriában és Egyiptomban is kitiltották a nikábot az oktatási intézményekből, mert újra elterjedőben van ez a viselet a nők körében. 

Mindenesetre a franciák nem bízzák a véletlenre, mert aki ellenszegül annak kemény büntetést kell fizetnie (150 Euro), de az is büntethető, aki rákényszeríti feleségét vagy gyermekét a burka viselésére. Kiskorú gyermek esetében a büntetés a duplája (60 000 Euro) és maximum 1 éves börtönbüntetéssel is kiegészül az említett cselekmény. Az érintettek száma is vita tárgya, ugyanis ma Európán belül Franciaország tudhatja magáénak a legnagyobb számú muszlim kisebbséget, 5-6 millió polgárt. A felmérések szerint azonban ennek a számnak csak egy töredéke, mintegy 2000 nő visel burkát és nikábot.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy nincs új a nap alatt, minthogy Olaszországban 1975 óta van érvényben olyan rendelet, ami tiltja közterületeken a mindent elfedő ruhadarabokat a nehéz azonosítás miatt. Eddig egy esetben bírságoltak meg egy tunéziai nőt, akit a férje csak női járőrnek engedett igazoltatni – ezt 500 Eurójuk bánta. A rendőrség álláspontja szerint a nőnek joga van fellebbezni. Ugyanakkor a rendőrség illetékese az Északi Liga párt képviselője, amely nyíltan ellenzi a bevándorlást. 

Most pedig tisztázom mit is jelent a sokat emlegetett burka és nikáb. A burkát Afganisztánban viselik elsősorban, de Pakisztánban és Észak-Indiában is megtalálható. Leggyakoribb színe a kék vagy a fekete, az egész testet elfedi és a ruha fölött hordják. Fontos megemlíteni, hogy minden ilyen viselet csak a nyilvános helyeken szükséges, ahogy hazaérnek a nők leveszik, akár egy kabátot. Ennek a tradíciónak az a lényege, hogy a muszlim nők a férjüknek mutatják meg szépségüket, ezzel kivédve azt a szerencsétlen esetet, hogy idegen férfi vesse rájuk a szemét. Az ulemák (iszlám vallási tudorok) álláspontja szerint a férfi gyenge és esendő, ezért a nőknek kötelessége megvédeni őket bájaiktól. Nikábnak az arcot eltakaró kendőt nevezik, amin csak a szemnek hagynak egy rést.

A csador Irán legjellemzőbb viselete, félköralakú, karkivágás nélküli, földig érő “köpeny”, ami alatt mindennapi öltözéket viselnek, ezt pedig kézzel összefogva vagy övvel megkötve rögzítik. Az arc elfedésére fehér, szemeket szabadon hagyó fátylat viseltek, ami mára már ritkábban fordul elő. A színt illetően eltérések mutatkoznak, ugyanis régebben fehér és színes csadorokat hordtak, azonban mára a vezetés a feketét tartja a követendő, illendő viseletnek (ahogy azt a Khomeini ajatollah korábban előírta). A csador viselése nem kötelező Iránban, de a hithű muszlim nők, akik adnak jóhírükre feltétlenül hordják. Elvárják tőlük ezen felül azt is, hogy kezüket és lábukat is elfedjék – ismét hangsúlyozom, hogy nem mindenki tartja ezt be.

A hidzsáb viselésére Mohamed próféta szólította fel a nőket, az arab szó jelentése takaró és egy a hajat elfedő kendőről van szó. Ennél azonban sokkal nagyobb tartalommal bír, mert erkölcsösséget és szerénységet tükröz a muszlimok szemében. A történetéhez hozzátartozik, hogy Mohamed próféta korában ilyet viseltek a zsidó asszonyok és a keleti keresztények egyaránt, tehát nem volt ismeretlen ruhadarab.

A férfiak legelterjedtebb viselete a hófehér, földig érő szob vagy mássnéven disdása, Egyiptomban galabijja-nak hívják. A fejükre kafijja-t, egy négyszögletű kendőt rögzítenek, amit fekete pánttal kötnek meg, az ikál-lal. A kafijja mintája és színe komoly jelentőséggel bír, a törzset jelképezi. A burnusz csuklyás köpeny, gyapjúból.

A turbánt felváltotta a fez, mert könnyebb a viselete, imádkozás közben nem esik le.

Itt az Egyesült Arab Emirátusban az abaja a nők viselete, ami fekete, földig érő, teljes testet elfedő, köpeny vagy ingfazonú ruhadarab. A hajuk elfedésére hosszú, széles sálat hordanak és ritkán látok elfedett arcú nőt. Eddig még nem láttam helyit, aki enélkül tartózkodott volna nyilvános helyen. A ruhák egyébként csodaszépek, némelyik saját színű hímzéssel, strasszal vagy gyöngyökkel van díszítve. Az már kevésbé felemelő látvány mikor a földön húzzák a ruhájukat, de a legkiábrándítóbb az alatta viselt farmernadrág – persze ezek csak kiragadott esetek, általában könnyű ruhát, szoknyát hordanak a nők, ebben a melegben nem is lehet elviselni vastagabb öltözéket.

Adatok forrása: www.wikipedia.hu

Képek forrása:

burka és nikáb: www.parameter.sk

csador: www.nlcafe.hu

hidzsáb: www.wikipedia.hu

disdása, kafijja és ikál: www.iszlam.blog.com

fez: www.melmothkitsune.blogspot.com

abaja: www.supernele.de

R."

Reka blogjat itt olvashatjatok, klikk!

Valójában nem nehéz megszokni a fekete szellemként suhanó hölgyeket, azonban annál nehezebb néha visszatartani a nevetésünket. Hihetetlen magassarkú cipők és nagyon drága világmárkák libbenek ki a fekete takaró alól, egyesek csak azért hordják, hogy az arabságukat tegyék közszemlére (ez itt egy fontos társadalmi státuszt jelent) és csak valamiféle hálóköpenyként magukra terítve le-föl járkálnak a bevásárlóközpontokban.

Ennek az ellentettjével is könnyen találkozunk. Különös látványt nyújt egy gyorsétterem közepén étkező arab família, ahol - feltehetően az édesanya - két szeme villan csak ki az abaja alól szemüveggel fedve és enni próbál. Nem-nem, szó sincsen róla, hogy levenné bármely részét is a ruhájának... Míg az egyik kezével az ételt próbálja rávarázsolni a villára a másikkal megemeli a száját eltakaró ruhadarabot, majd "betolja" az ételt... Izgalmas látvány...

A minap egyik kedvenc szórakozásunkként Jules-el ismét az itteni embereket figyeltük, amikor megérkezett a látóterünkbe egy igencsak nagy muszlim család. Temérdek gyerek és 4 teljesen egyforma abajával eltakart nő. Semmi különbség nem volt közöttük... a kérdés csak egy:
Hogy ismered meg az anyukád???? 

Egy kis csemege...magyar lányok abajaban az Abu Dhabi-i Grand Mosque-ban

"KOZLEKEDES-KULTURA" Dubaiban

A metro…

Ez egy igazan nagy elmeny. Minden reggel en vagyok az egyetlen feher halacska a sok filipino (fulop-szigeti) kozott a metronak nevezett szardinias dobozban.

2 metrovonal van Dubaiban, melyek hihetetlen tavolsagot tesznek meg. Az elmult 3 heten es meg egy par napig, minden nap korulbelul 50 percet utazom a munkahelyemre es persze 50 percet vissza ahonnan meg persze az epuletek kozotti kisebb nagyon homokbuckakon bukdacsolok at. (Nehez elfelejteni, hogy a sivatag kozepen vagyunk.)

Csak egy nagyon rovid szakaszon kozlekedik fold alatt a metro, igy az allomasok kulonos alaku epuletei konnyen eszrevehetoek mar nagy tavolsagbol is. (Persze csak ha eppen nem takarja el egy masik hatalmas es furcsa kinezetu epulet.)

A Dubai-i metrorol itt olvashatsz meg

*megj.: katt a kepre!

BUISNESS BAY - itt lakunk

TECOM - itt dolgozom

OUD METHA - itt dolgozik Jules

A varost zonakra osztottak es ezek alapjan lehet megvasarolni az igencsak borsos aru jegyet, hogy “a koznep kozott utazhasson a dolgozo” – ahogy Edesapam mondana. Ha megsem felel meg ez az opcio es a kedves jegyvasarlo nem szeretne elvegyulni a filipino vs. indiai tomegben, akkor rendelkezesere bocsjtjak az ugynevezett gold (arany) ticketet, amellyel egy kulon reszlegeben – a kocsi elejeben, korpanoramaban avagy azzal – utazhat.

Ez csak egy a Dubai-i metro kulonlegessegei kozul.  Peldaul ha egyik reggel eppen nem szivesen szagolnam a melettem allo indiai fiatalember tradicionalis parfumjet (mar ha van rajta legalabb) akkor valaszthatom a metrokocsi azon reszet, amely csak holgyek es gyerekek szamara fenntartott (megj.: minden reggel igy teszek). Ezt nagyon komolyan ellenorzik is es ha egy ferfi atmereszkedik a demarkacios vonalon, rogton ott terem egy alkalmazott es nagyon hatarozottan felszolitja a tavozasra.

Az egesz metro ugy csillog-villog mint az en draga Nagymamamnal a padlo, enni lehetne rola. Minden megalloban valaki biztosan suvickol es eppen a felujitottat is felujitjak, harom ember (ebbol egy biztosan katona) setal fol es ala csak azert, hogy minden rendben menjen. A “redben menes” fogalma a Dubai-i metro eseteben az foglalja magaban, hogy senki nem ragozik, senki nem eszik, senki sem hordoz magaval etelt es a ferfiak nem mereszkednek a nok teruletere…A leghihetetlenebb azonban az, amikor megerkezik a metro es mielott a leszallo tomeg elhagyna a kocsit a felszallo philippinok es indiaiak dupla akkora tomege mint a leszalloke, hihetetlen erovel elkezd benyomulni a metroba…minden fel -es leszallas egy tortura… Nem tudom minek hivhatnam ezt. Legyen “kulturalis kulonbseg”...

Autoval…

Egy komoly ismet “kulturális problémával” kellett szembesülnünk vagy mondjuk inkább úgy, hogy az itteni kultúra komoly kozlekedesi problémájával... Természetesen a sebességkorlátozás nem ismert az itteni – fokent pakisztani taxisoforok es arab 4 utemu dzsippet vezeto - sofőrök körében és a duda is leginkább csak arra szolgál, hogy jelezzék „érkezem!” - így szinte mindig mindenhol dudaszótól hangosak az utcák, teljesen foloslegesen. A jobbról előzés azért mégis több a soknál…Jobbról előzés autópályán - jelen esetben Dubai és Abu Dhabi között, de meno ez barhol mashol is – a leállósávon keresztül 180 km/órával… és ez teljesen normális. Nem nagyon tudom hova tenni ezt a dolgot, így csak nagyon nehezen vettem rá magamat a vezetésre. Sosem tudhatod, hogy jobbrol vagy balrol fog e erkezni az elozo auto es hogy pontosan mi is lesz a szandeka. Eloszeretettel valtanak savot az utolso utani pillanatban es vezetnek az ut kozepen, hiaba ha harom masik sav is a rendelkezesukre all. En sem diszelgek a "vilag legjobb soforjei" lista elen, de ahogy Jules mondana: a tevehez meg par evvel ezelott nem kellett jogositvany…

Termeszetesen itt mindennek meg van az ara, a leghasznalhatobb utert korulbelul 5 kilometerenkent fizetni kell.  Eloszor megvasaroljuk a SALIK nevezetu utmatricat es maris kocsikazhatunk megallas nelkul. Amint athaladunk egy ilyen kedves csekkolo kapu alatt –melyeknek meg kulon nevuk is van sok-sok kameraval felszerelve - hopp maris +300 forinttal jovunk e kedves varos vezetosegenek, amit az ev vegen egyosszegben vidman kicsengethetunk…

Rendort meg egyet sem lattunk, meg akkor sem, amikor karambol tortent. Viszont ha itt karambol van az igazi, nem csak egy koccanas (ez ertheto a fent emlitettekbol kifolyolag). Remeljuk kozelebbrol se rendort, se karambolt nem fogunk latni a jovoben.

Azonban a fialatemberekert, akik a gyorsforgalmi utak lallosavjaban a kocsijuk mellett imadkoznak napnyugtakor hazafelemenet, talan nekik van mitol felni…

Busszal…

Nos, errol fogalmam sincsen meg. Azt tudom, hogy hihetetlen tavolsagokat tesznek meg szinten egy vonalon a buszok es azt, hogy eletveszelyes. (Tekintettel ismet a fent emlitett indokokra, hiszen az autot vezeto “arcok” sajnos kimozdithatatlanok a volan mogul.) Jules-nek igaza van: nagy lepes ez a teve utan...

Gyalogosan…

Ez maga a Megvalosithatatlan. Ennek legfokeppen ket nyomos oka van:

Eloszor is tobbnyire nincsen jarda az utak mellett (ahogy nehol utak sincsenek csak a sivatagi homok, lasd az utat, ami a mi lakoepuletunkhoz vezet) tudniillik itt (is) iszonyatosan lustak az emberek, de az itteni olaj arak mellett nyugodtan megtehetik, hogy autoba ulnek (aki nem, az metrozik majd taxiba ul vagy a busz halozatot hasznalja). 

Masodsorban, az itteni 45 celsius fokos nyari ATLAG homersekletben (6 honap az evbol) meg sem lehet mozdulni az utcan, igy folosleges avagy halalos a jardak epitese es az azokon valo “setikalas” is...

Biciklivel...????

Felejtsd el...

Vízum vol.2

Ma megkaptam a vízumom egyik felét és no lám' még innen sem vezet olyan egyenes út a tartózkodási engedélyig, mint azt az egyszerű fehér ember gondolná...
Holnap Katarba utazom. Az első "miért?"-re a válasz egyszerű: mert szükségem van egy pecsétre az útlevelemben, ami igazolja, hogy elhagytam az Egyesült Arab Emirátusok területét, de  hogy erre miért van szükség, arról senkinek halvány lila dunsztja sincsen... se a főnökömnek, se a vízum ügyintéző fura alaknak, a többiekről nem is beszélve.
Holnap reggel 8:25-kor indulok és 11:30-kor már vissza is térek Dubaiba (bízom benne). Az itteni indiánok csak "visa run", vízum futásként emlegetik ezt a pár órácskát. Ha minden jól megy és nem ragadok Doha-ban a határőrök karmai között, akkor visszatérve már csak egy-két visszaigazolásra lesz szükségem -innen-onnan- és már mehetek is a tejleskörű egészségügyi vizsgálatra (itt ha valakiről például kiderül, hogy AIDS-es akkor kiutasítják az országból) és máris kezemben tarthatom a tartózkodási engedélyem. Érzem egyszer ez a pillanat is el fog jönni...drukkoljatok:)

A vizum

Ha most minden a “rend” szerint menne eppen a gepemen csucsulnek Genf fele es nem a szamitogepem elott. Semmi aggodalom, ez nem olyan borzalmas, mint ahogyan elsore hangzik, sot!

Oktober 25-i megerkezesunk utan, Jules minden gond nelkul megkapta a tartozkodasi engedelyet koszonhetoen a cegnek, ahol dolgozik. Azonban az en helyzetem kozel-tavol sem volt ennyire egyszeru es stresszmentes.

A repulojegyem vissza Franciaorszgba november 22-re (mara) szolt. A turista vizumomat hosszas telefonalgatas es informalodas utan sikerult csak megkapnom az igencsak borsos aru Emirates repulojegyem melle, termeszetesen szinten nem ingyen. Nagy teher kerult le a vallunkrol, amikor visszajeleztek, hogy megkaptam a vizumot (2 nappal az utazasunk elott). Ezzel meg koran sem ertunk a kalvariank vegere.

“Magyarország azon országok csoportjába tartozik, amelynek állampolgárai, akár egyéni, akár csoportos turista célú utazást kíván tenni, szponzor - szálloda, emírségi légitársaság, utazási iroda, emírségi cég - által beszerzett és repülőtérre telepített látogató vízummal léphet be az Egyesült Arab Emírségekbe.

1. A turista vízum 30 napig tartó tartózkodást tesz lehetővé.

2. A látogató vízum 60 napig érvényes családi látogatásra, vagy üzleti célú tartózkodásra jogosít fel az Egyesült Arab Emírségekben. A látogató vízum felvételének ugyancsak előfeltétele az EAE állampolgár, vagy az országban tevékenykedő cég, hotel szponzorsága. Amennyiben a szponzorságot tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár vállalja, akkor 2.000 AED visszatérítendő garanciaösszeget kell befizetnie.

3. Többszöri belépésre jogosító vízumért eleve csak kivételes üzleti indokoltsággal lehet folyamodni. Külföldön nem vehető fel, látogató vízummal kell az EAE-be utazni és ott kell a helyszínen kérvényezni.”  (forras: Magyar Koztarsasag Kulugyminiszteriumanak honlapja)

A vizumok negyedik verzioja pedig maga a 2 illetve 3 evre szolo tartozkodasi engedely. Nos, nekem erre volt szuksegem, amit csak ket modon kaphattam meg:

1.     Ha a a ferjem vagy az edesapam rendelkezik mar egy ilyen vizummal – tudomasom szerint apu nem tervezi az Emiratusokba valo koltozest es Jules-el pedig ugy dontottunk, hogy csak azert sem adjuk be a derekunkat ripsz-ropsz Dubaiert.

2.     Ha munkat kapok…

Nem voltak tul biztatoak a korulmenyek, mindenki csak arrol beszelt korulottunk, hogy milyen nehez manapsag munkat talalni meg Dubaiban is. Teltek-multak a napok, en probaltam felvenni a ritmust es tultenni magamat a (mar) 3 oras idoeltolodason mikozben Jules minden nap, jo Sztahnovista modjara bejart a “dolgozoba”.

Egyik nap ugy dontottem eleg volt es ravetettem magamat a munkakersese projektre az interneten. Szo se rola lassan ment, egy nap alatt 7 helyre sikerult elkuldenem az oneletrajzomat, mind marketinges allasok. A nap vegen kisse lelombozottan fogadtam Julest, majd ugy dontottunk, hogy levezetjuk a folos energiainkat es elmentunk edzeni meg medencezni. (Megjegyzes: ne tessek azt hinni, hogy razzuk a rongyot! Itt az epuletek 99%-ban van medence, hokamra es edzoterem, csak hol kisebb, hol nagyobb).

Masnap reggel rogton edzessel kezdtem, mondogatvan magamnak, hogy “ep testben, ep lelek” es vartam a csodat. Nem kellett sokat varnom, delelott 11 orakorul jott is az a bizonyos csoda. Egy reklamcegtol hivtak, hogy delutan kettokor faradjak be egy interjura hozzajuk. A valodi csoda pedig itt kovetkezett: delutan 5 orakor mar volt allasom!

Beosztasom szerint “Account Manager” vagyok (Google szerint magyarul: ugyfelkapcsolati munkatars) de igazan boldog ember akkor lennek, ha valoban csak ezt a feladatkort kellene betoltenem. Kisebb reklamceg leven kevesen vagyunk es igy tobb feladatkor is tartozik az en beosztasomba is.

A Design es Creative csapat fejekent a ceg minden ugyfelevel es beszallitojaval en tartom a kapcsolatot es persze  szerzem az ujakat (de ezt itt mindenki csinalja). Prezentaciokat keszitek es tartok a projektjeinkrol es mielott barmi az igazgatohoz kerul ellenorzom.  Ha a nagyfonoknek nincsen ideje valamire vagy valakire barmilyen fontos is legyen, termeszetesen nekem kell, hogy legyen ra idom… es igy tovabb…

Ime a weboldalunk, klikk (eppen fejlesztes alatt, heteken belul erkezik az uj) es a Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/#!/pages/Outreach-Advertising-LLC/117369841708965. Utobbit keretik lajkolni, mert az en gyartmanyom es olyan szep lenne ha sokan szeretnek…

A Dubai-i munkak legnagyobb hatranya a heti 6 munkanap – ezt probalom megszokni, ami igencsak nehezen megy- azonban elonyuk a teljes adomentesseg. A munkatempo pedig az europaihoz kepest borzasztoan kimerito es eroltetett, de talan ezt is meg lehet szokni…

Most mar nyugodtabbak vagyunk a vizum problema megoldodni latszik, de hogy holnap este hol fogunk aludni azt meg egyikunk se tudja…

Ha megoldodik a problema igerem ennek is szentelek egy bejegyzest, addig ismet varjuk a csodat…

Hogy is van ez a Dubai?

Mindenki örömére egy kis fejtágító...

Köszönet érte Rékának!

Az Egyesült Arab Emirátusok az Arab-öböl déli partvidékén fekszik, Szaúd-Arábiával és Ománnal van közös határa, illetve egy kis részen Katarral. Magyarországtól nagyjából 4000 km-re, 5 és fél órányi repülőútra van. Az időeltolódás nyáron 2 óra, télen pedig 3, mert itt nincs óraállítás. Igen fiatal állam ez, amely a brit gyarmatbirodalom felbomlását követően, 1971. december 2-án alakított államszövetséget.

Az állam területe 83600 nkm, lakossága mára 3 és fél millió feletti. 7 emírségből áll: Abu Dhabi, Dubai, Sharjah, Ajman, Umm al-Qaiwain és Fujairah az alapítók, akikhez fél évre rá csatlakozott Ras al-Khaimah. Az emírségeknek külön uralkodói vannak, Abu Dhabi mindenkori vezetője az államfő és az emirátusok szövetségének elnöke, Dubai vezetője pedig a miniszterelnök és a szövetség alelnöke. A főváros Abu Dhabi, s ez az emírség az ország 86 %-át foglalja el. Az államvallás az iszlám.

Dubai 3885 nkm, amely az Arab-öböl mentén 72 km-en terül el. Itt a Maktoum család uralkodik, jelenlegi vezetője 2006 óta Mohammed bin Rashid al Maktoum. Amerre járunk mindenütt kint van az arcképe, rendkívüli tiszteletet és megbecsülést mutatnak felé az alattvalók. Azt mondják jó vezető, az emberek nagy része nagyon-nagyon elégedett vele.

Dubai, akárcsak a mi fővárosunk egy folyó mentén épült fel. Itt a Creek szeli ketté a két városrészt Bur Dubai-t, a déli részt (Buda) és Deira-t, az északi részt (Pest). Az idegenforgalmi központnak számító Jumeriah Beach kicsit távolabb esik a “belvárostól”. Ezen a területen fut végig a part menti út, amit senki sem találná ki – Beach Roadnak neveznek. Itt áll a Big Flag nevezetű látványosság, ami becsapós módon a világ legmagasabb oszlopa. A legnagyobb zászló Abu Dhabiban van. Nos igen, ez az ország nem elégszik meg semmi újítással, ami nem a leg kezdetű szóval jellemezhető. Nem is beszélve a méltán híres -emberi kéz által épített legmagasabb épületről a Burj Khalifa-ról (830 méter), a különös vitorla alakú hotelről a Burj Al Arabról és a pálmafa alakú mesterséges szigetekről...


Dubai hivatalos weboldalat itt nezheted meg, klikk!

Az első benyomások...

Az őrjítő hőség egyelőre elmaradt, pontosabban, ahogy itt mindenki mondja „jókor érkeztünk”. Az idő kétségtelenül fantasztikus, napról-napra kevésbé párás, de enyhén szeles, miközben a hőmérséklet 30-35 C körül jár. Tényleg fantasztikus, ellenben a város általános ember és ember közötti légkörével.

Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, de szerintem Dubai se közel, se távol nem az-az Éden, ahogyan mi Európában elképzeljük. A város telis-tele van Bangladesből,  Indiából és különböző ázsiai országokból érkezett emberekkel, arabot és fehér ember jóformán csak a bevásárlóközpontokban vagy igencsak drága helyeken lehet látni. Nehéz az élet Dubaiban, legalábbis a várost kitevő nagytöbbségnek egészen biztosan. Őrült melegben éhbérért dolgoznak éjjel-nappal, az arabok szó szerint semmibe veszik őket és borzalmas helyeken laknak… Volt – mondjuk úgy – szerencsém már pár emberrel beszélgetni közülük. (Bár meg kell jegyeznem a beszélgetés sem egyszerű velük, mert majdnem mindenre az a válaszuk, hogy „Sorry!” vagy „No problem Madame!” és ezenkívül nem jelentős az angol tudásuk.)

Első napjaink egyikén, ahogy az előző bejegyzés képeiben látható is, ellátogattunk a Safa Parkba. Ez egy mesterségesen épített kertecske a város közepén, fehér ember nélkül. Szép volt és különösen jó társaságban töltöttük el az időnket, azonban nem hagy a mai napig sem nyugodni a tény – amire ott döbbentem rá – hogy itt minden „valamirevaló” családnak szolgája van. A szolga szót pedig tessék a szó legszorosabb értelmében venni… Mindig mindenhol ott van a családdal, elvégzi a piszkos munkát, foglalkozik a gyerekekkel, de csak méterekre közelítheti meg a családot, nem ehet velük, nem beszélgethet velük és így tovább…

Egy másik, inkább vicces mindennapi problémánk az utak kibogarászása. Jules is igazán jó helyfelismerő, aki átverekedi magát New York City-n , Los Angeles-en vagy Párizson gond nélkül, de Dubai mindkettőnkön kifogott. A probléma valahol ott kezdődik, hogy nincsen egy normális térkép sem a városban, hiszen naponta változik az úthálózat. Viszont a részek, amelyek nem változnak, vagy legalábbis az elmúlt másfél hétben nem változtak, azok minden logikát nélkülöznek. Minden nap felkerekedünk és a kis bérelt autónkkal teszünk egy-egy kört a város különböző részein, de sosem ússzuk meg plusz 10-15 km nélkül...

Ha már autóról esett szó: egy hétig furikáztunk tankolás nélkül és tegnap végül sor került a tankolásra is. Én még embert nem láttam ilyen izgatottnak mit Jules, amikor kifizette a teli tank benzint…  alig fizettünk 3000 forintnak megfelelő Dihramot. Ez körübelül 10 liter benzint jelentene Európában??? Hihetetlen. Mi több Dubaiban nincs is olaj, csak az a többi Emirátusban. Igazából Dubaiban nincsen semmi sem, a homokon, a sós vízen és az európai építészek által megálmodott és ázsiai emberekkel felépített felhőkarcolókon kívül.

Mindent, de MINDENT importálnak importálnak…

Dubai képekben I.

(Fent) Első este hazafelé egyszer csak belenéztem a visszapillantó tükörbe... Csodálatos látvány volt!

(Lent) Dubai a háttérben, de Dubai az előtérben is...hatalmas sivatagos hézagok különböző lakóterületek között.

(Fent) Érkezünk Dubai egyik "új" központi részébe a sivatag felől

(Lent) Dubai, Sheikh Zayed Road  

 (Fent) Az időm felét még mindig fényképezéssel töltöm...

(Lent) Safa Park, háttérben a Burj Khalifával egy fantasztikus piknikezés után két csodálatos magyar lánnyal

Hello Dubai!!!

Késve indultunk Genfből. Természetesen a csomag problémát áthidaltuk (a cuccunk felének otthonhagyásával) és 6 órányi nyugalommal előttünk nekivágtunk a repülésnek. Szó se róla, az Emirates kielégítette minden repüléssel kapcsolatos igényünket, kivéve a fedélzeten kínált borok minőségét… ihatatlan volt, bármelyikkel is próbálkoztunk. Nincs mit tenni, nálam még mindig a Swiss a befutó, minden tekintetben.

A repülés utolsó félórájában, testi-lelki felkészülésbe kezdtünk a határon való átlépésünkhöz, mivel úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatva az illegális Dubaiban tartózkodást, külön-külön megyünk át a határon. Miért illegális? Hm, kedves olvasó az Egyesült Arab Emirátusok területén férfi és nő, amennyiben nem házasok, nem lakhatnak együtt és mivel mi tartottunk a kérdéstől, hogy hol szállunk meg és tulajdonképpen, hogyan is képzeltük el a Dubaiban levést, ezért inkább megpróbáltuk megelőzni a kérdés ezzel a szerény kis trükkel…

Időben érkeztünk Dubaiba. Transzfer busz vitt a terminálhoz, ami a legkevésbé egy szokásos terminálhoz hasonlított. Hatalmas fehér belsőtér várt, ahol fehér „terítővel” a testükön és a fejükön Isten reprezentációjaként tevékenykedő arabok vártak. Először is elsétáltattak az iris vizsgálatra, ahol természetesen külön sor vár a nőkre és a férfiakra is. Körülbelül 7-8 nővel előttem, 5 perc várakozás után máris enyém volt a lehetőség, hogy a morcos Istenreprezentáció szemébe nézzek magamban mormolva az „Adj pecsétet a vízumomra, légyszi!” mantrát. Nem tudom, hogy a magamban kérlelés segített –e, de 1 perc alatt ott csücsült a pecsét a papíromon. Vivát!

Majd itt következett a következő sorban állás, ami sokkal hosszabb volt, mi több kifogtam a leglassúbb és legérdektelenebb fehérterítős arab urat… 15-20 perc várakozás után, gyorsan készített rólam egy képet és a harmadik visszakérdezés után végre megértettem, hogy szeretné megtudni, hogy hol a hotelem. Hajajajjj, hát legyen - én megmondtam neki a hotel nevét és fekvését (itt címek nem nagyon vannak, ahogy postai szolgáltatás se nagyon, legalábbis háztól házig semmiképp) és reméltem, hogy ennél több információ majd nem vágyik. Nem vágyott. Vivát!

Pecsét az útlevélben, a vízumon, így beirányoztam a csomagjaimat, persze még gyorsan lecsekkolták mindenki kézi poggyászát, csak hogy érezzük, figyelnek ránk - kedves gesztus.

Mivel az előbbiek és a poggyász átvétel is egy légtérben volt - csak a sorban álló hatalmas tömegekkel és a fehér terítős arabokkal elválasztva- nem kellett sokat sétálni. Ebben az iszonyatosan nagy fehér márványtérben, „hipp-hopp” ráakadtam a genfi járatra, ahol egyes-egyedül a mi csomagjaink keringtek már csak a futószalagon. Jules is megérkezett. A csomagokat, kis tolós kocsira pakoltuk és kifelé indultunk. Körülbelül 3 percbe telt, míg a fehér márványteret átsétáltuk. A kapun kívül kicsit ijesztő módon kismillió, főként indiai arc nézett vissza ránk, akik mind fuvarra vártak, de szerencsére hamar megtaláltuk a mi sofőrünket.

Amikor kiléptünk a repülőtér kapuján vált bizonyossá, hogy most már nincsen miért aggódnunk, és igazából nem is volt…

Jules rám nézett, elmosolyodott azt mondta: „Dubai Baby, Dubai! Hm?”

Indulás

30 kg ide vagy oda, már csak 1 óra és a repülőtéren szembesülünk a rideg valósággal, majd kezdhetjük kipakolni a már bepakoltakat…

Szó se róla, kicsit aggódom – poggyász túlsúly, határátkelés, hotel becsekkolás és persze Dubai…

De hogy mi is a probléma mindezekkel? Ígérem, ha túl leszek rajtuk, egy egész bejegyzést fogok szentelni a témának, de addig „jobb félni, mint megijedni” és előbb túlsúly nélkül csücsüljünk már végre azon fránya repülőn…

Akkor hát, „Viszlát Európa…” és 6 órás repülőút után „Hello Dubai!”…

Hurrá utazunk?!

Csak alig egy nap és testközeli barátságba kerülünk a trópusi éghajlat minden áldott és áldatlan tulajdonságával... Úti célunk az Arab félszigeten elhelyezkedő Omán és Szaúd-Arábia szomszédja a Perzsa öböl gyöngyszeme, a világ egyik legliberálisabb muszlim városa és emírsége: Dubai, avagy az Egyesült Arab Emirátusok.

Franciaország, Alpok, -2 fok kismillió csomag, pakolni való és valahogy sehogy sem akar összejönni az a 30 kg…

Most, hogy már vidám birtokosai vagyunk 2 Dubai-i vízumnak és repülőjegynek azt hittünk, hogy már nem jöhet semmi sem, ami keresztbehúzná a számításainkat. Persze, hogy jött. Természetesen így a távolból –kedves olvasó- az elmesélt probléma nem tűnhet olyan megoldhatatlannak, de itt a „csomagdomb” közepén, kiskakasokként csücsülve mégiscsak az. Tudniillik a repülőgépre feladott személyenkénti poggyászok súlya nem haladhatja meg a 30 kg-ot, mi több (nagyon tessék figyelni!) plusz 10 kg többletsúly vásárlása még ma az interneten, nagyon akciósan: 400 svájci frank, avagy 320 euro, avagy 97 000 magyar forint kőkemény forint… Hm, valami azt súgja bele kell férnünk ebbe a személyenkénti 30 kg-ba…