A metro…
Ez egy igazan nagy elmeny. Minden reggel en vagyok az egyetlen feher halacska a sok filipino (fulop-szigeti) kozott a metronak nevezett szardinias dobozban.
2 metrovonal van Dubaiban, melyek hihetetlen tavolsagot tesznek meg. Az elmult 3 heten es meg egy par napig, minden nap korulbelul 50 percet utazom a munkahelyemre es persze 50 percet vissza ahonnan meg persze az epuletek kozotti kisebb nagyon homokbuckakon bukdacsolok at. (Nehez elfelejteni, hogy a sivatag kozepen vagyunk.)
Csak egy nagyon rovid szakaszon kozlekedik fold alatt a metro, igy az allomasok kulonos alaku epuletei konnyen eszrevehetoek mar nagy tavolsagbol is. (Persze csak ha eppen nem takarja el egy masik hatalmas es furcsa kinezetu epulet.)
*megj.: katt a kepre!
BUISNESS BAY - itt lakunk
TECOM - itt dolgozom
OUD METHA - itt dolgozik Jules
A varost zonakra osztottak es ezek alapjan lehet megvasarolni az igencsak borsos aru jegyet, hogy “a koznep kozott utazhasson a dolgozo” – ahogy Edesapam mondana. Ha megsem felel meg ez az opcio es a kedves jegyvasarlo nem szeretne elvegyulni a filipino vs. indiai tomegben, akkor rendelkezesere bocsjtjak az ugynevezett gold (arany) ticketet, amellyel egy kulon reszlegeben – a kocsi elejeben, korpanoramaban avagy azzal – utazhat.
Ez csak egy a Dubai-i metro kulonlegessegei kozul. Peldaul ha egyik reggel eppen nem szivesen szagolnam a melettem allo indiai fiatalember tradicionalis parfumjet (mar ha van rajta legalabb) akkor valaszthatom a metrokocsi azon reszet, amely csak holgyek es gyerekek szamara fenntartott (megj.: minden reggel igy teszek). Ezt nagyon komolyan ellenorzik is es ha egy ferfi atmereszkedik a demarkacios vonalon, rogton ott terem egy alkalmazott es nagyon hatarozottan felszolitja a tavozasra.
Az egesz metro ugy csillog-villog mint az en draga Nagymamamnal a padlo, enni lehetne rola. Minden megalloban valaki biztosan suvickol es eppen a felujitottat is felujitjak, harom ember (ebbol egy biztosan katona) setal fol es ala csak azert, hogy minden rendben menjen. A “redben menes” fogalma a Dubai-i metro eseteben az foglalja magaban, hogy senki nem ragozik, senki nem eszik, senki sem hordoz magaval etelt es a ferfiak nem mereszkednek a nok teruletere…A leghihetetlenebb azonban az, amikor megerkezik a metro es mielott a leszallo tomeg elhagyna a kocsit a felszallo philippinok es indiaiak dupla akkora tomege mint a leszalloke, hihetetlen erovel elkezd benyomulni a metroba…minden fel -es leszallas egy tortura… Nem tudom minek hivhatnam ezt. Legyen “kulturalis kulonbseg”...
Autoval…
Egy komoly ismet “kulturális problémával” kellett szembesülnünk vagy mondjuk inkább úgy, hogy az itteni kultúra komoly kozlekedesi problémájával... Természetesen a sebességkorlátozás nem ismert az itteni – fokent pakisztani taxisoforok es arab 4 utemu dzsippet vezeto - sofőrök körében és a duda is leginkább csak arra szolgál, hogy jelezzék „érkezem!” - így szinte mindig mindenhol dudaszótól hangosak az utcák, teljesen foloslegesen. A jobbról előzés azért mégis több a soknál…Jobbról előzés autópályán - jelen esetben Dubai és Abu Dhabi között, de meno ez barhol mashol is – a leállósávon keresztül 180 km/órával… és ez teljesen normális. Nem nagyon tudom hova tenni ezt a dolgot, így csak nagyon nehezen vettem rá magamat a vezetésre. Sosem tudhatod, hogy jobbrol vagy balrol fog e erkezni az elozo auto es hogy pontosan mi is lesz a szandeka. Eloszeretettel valtanak savot az utolso utani pillanatban es vezetnek az ut kozepen, hiaba ha harom masik sav is a rendelkezesukre all. En sem diszelgek a "vilag legjobb soforjei" lista elen, de ahogy Jules mondana: a tevehez meg par evvel ezelott nem kellett jogositvany…
Termeszetesen itt mindennek meg van az ara, a leghasznalhatobb utert korulbelul 5 kilometerenkent fizetni kell. Eloszor megvasaroljuk a SALIK nevezetu utmatricat es maris kocsikazhatunk megallas nelkul. Amint athaladunk egy ilyen kedves csekkolo kapu alatt –melyeknek meg kulon nevuk is van sok-sok kameraval felszerelve - hopp maris +300 forinttal jovunk e kedves varos vezetosegenek, amit az ev vegen egyosszegben vidman kicsengethetunk…
Rendort meg egyet sem lattunk, meg akkor sem, amikor karambol tortent. Viszont ha itt karambol van az igazi, nem csak egy koccanas (ez ertheto a fent emlitettekbol kifolyolag). Remeljuk kozelebbrol se rendort, se karambolt nem fogunk latni a jovoben.
Azonban a fialatemberekert, akik a gyorsforgalmi utak lallosavjaban a kocsijuk mellett imadkoznak napnyugtakor hazafelemenet, talan nekik van mitol felni…
Busszal…
Nos, errol fogalmam sincsen meg. Azt tudom, hogy hihetetlen tavolsagokat tesznek meg szinten egy vonalon a buszok es azt, hogy eletveszelyes. (Tekintettel ismet a fent emlitett indokokra, hiszen az autot vezeto “arcok” sajnos kimozdithatatlanok a volan mogul.) Jules-nek igaza van: nagy lepes ez a teve utan...
Gyalogosan…
Ez maga a Megvalosithatatlan. Ennek legfokeppen ket nyomos oka van:
Eloszor is tobbnyire nincsen jarda az utak mellett (ahogy nehol utak sincsenek csak a sivatagi homok, lasd az utat, ami a mi lakoepuletunkhoz vezet) tudniillik itt (is) iszonyatosan lustak az emberek, de az itteni olaj arak mellett nyugodtan megtehetik, hogy autoba ulnek (aki nem, az metrozik majd taxiba ul vagy a busz halozatot hasznalja).
Masodsorban, az itteni 45 celsius fokos nyari ATLAG homersekletben (6 honap az evbol) meg sem lehet mozdulni az utcan, igy folosleges avagy halalos a jardak epitese es az azokon valo “setikalas” is...
Biciklivel...????
Felejtsd el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése